Azegyik utolsó hátsókerék-hajtású Fiatok egyike, és az utána következők sokak szerint nem voltak figyelemre méltóak: a 131-es korszaka a régimódi előregyártott Fiatok világavolt,úgymond a ZiglitőlazorrmotorosegyenesFiatokig,ésafilléresműanyagból készült korszak. Mindenhonnan érkezett,ahogyazúj,felújítatlanautókon is látszik, amelyekben még 50 000 kilométer sincs az órán: 1981-benmáreléggéelavultvolta forma, és a hajtásrendszer is.Könnybe lábadt a szemed, megdobogott a szíved, a többi pedig poros és nedves, ami a játék neve, ahogy kell. Maranellóban pedig ’74-ben a fejét verte a falba, amiért nem jutott eszébe, hogy lopjon az egyik Ferraritól. Persze nem is gondoltak volna rá, hiszen Mirafiori messze van Modenától. Egy torinói kőbánya alján, ahol a fia készült. Akkoriban.
Majdnem. Háromdobozos forma – megállás még sosem volt közelebb az igazsághoz53 Háromdobozos forma – megállás még sosem volt közelebb az igazsághoz53 Corrado Cuttani és kollégája beszalad az ülésekbe, Cuttani villantja a tetőt, az autó indító, nem motor, és a palermói rendőrség Az autó elindul a rendőrőrsről.Akétkerék-meghajtású motor felbőg, a kipufogó ide-oda dübörög, a menetlevél a sofőr ujjai között repked, végül ötödikre talál. Gályarabként imbolyog, de olyan erőteljesen falja a kanyarokat, mint egy penne all’arrabbiata, mert131-es.Micsodalátvány, micsoda utazás, micsoda izgalom.
Ilyet nem látniamai üldözős filmekben. Mert a mai filmekben az összes autó úgy tapad a földhöz, mint egy vibráló porszívó (hacsak nem takarják valamilyen segédeszközzel), és úgy céloznak előre, mint guruló bunkerek, félelem nélkül. Milyen izgalmas lehetett régen. A végén mindannyian megnyugodtunk, és azon aggódtunk, hogy vajon bírni fogjuk–ea strapát. Beleszőttem egy kicsit a szicíliai maffiasorozat Octopusát. Ahelyett, hogy nem odaillő arcvonásokkal rendelkező zsaruk üldöznék a rosszfiúkat Octaviákkal, Leone-okkal, i3-asokkal, Audikkal, Kia-kkal és mindenféle más kétes cuccokkal, itt Olaszországban üldözik a rosszfiúkat rendes, üvöltő, szaros arcú, üvöltő, gumis olasz gépekkel. Ezt láthatod. Persze a forgatás alatt néha lekerültekazautóegyes részei. Persze egy ilyen spot talán szebben kifejezné, hogy mit gondoltak az olaszok akkoriban ezekről a Fiatokról.
A képen látható kék 131–esalighatúlélőjeazoknakanapoknak; szinte felfoghatatlan,hogytúlélte, hogy 2017 végén,azominózusdecemberiesténaszemünkelőtt lehelhesse ki a lelkét.Ezajárműegy nagyon durva olasz autós korszakból való, és ha valaki tud olyanról,amelyikmegmaradt,aztvalószínűlegannyiszorhegesztették már meg, ahányszor valakiegyév alatt tankol, és ehhez a példányhozméglakatossemnyúlt. Egy veronai garázsban állt 16 évig,elfeledve,ésmégelőttesem nagyon használták. A selejtezés időpontjára az utolsó olaszországi műszaki vizsgából 1981-ben lehetett következtetni, tehát ezer évet is túlélhetett a forgalomban.
Az ékszíj elszakadt, egy szelep beragadt egy dugattyúba (és fordítva), és a tulajdonos nyilvánvalóan nem tudott szabadulni tőle. Mert ilyen állapotban van: amikor azautó2016-banMagyarországra érkezett, úgy tűnt, hogy a szép, de kissé öregurasan utazó, kevesebb mint 40 ezer kilométert futott autónak szüksége lehet egy hengerfejgenerátorra.De ennél több történt. Egy alapos tisztítás és polírozás után egyértelműen látszott, hogy az autó ragyog. A jelenlegi tulajdonos, Gabi Mack finom kézzel és megértéssel kijavított két kisebb horpadást az első sárvédőkön, újrafényezte a kifakult műanyagokat (pedig 19 évig éltek Olaszországban, északon), és a biztonság kedvéért a Fittio 165 SR13-asának is adott Négy új gumiabroncsot és egy teljes fékezést/home up-ot. A többi új. Ahogy annak lennie kell. A kilométerórán 45 000 kilométerrel nem volt kitéve sózásnak vagy esőnek, a 131-es mechanikailag amúgy is robusztus volt (legalábbis ha 10 évente cserélték a vezérműszíjat), és a késői modell belseje kopásállónak számított.
Még a gyári fényezést sem javították ki, a futóműcsavarokat a Torinóban alkalmazott kadmiummal sárgították meg, a padlólemezen és a kerékjárati íveken lévő, magára az autó kék színére felvitt barna festék pedig egy 1981-es (egyébként félig halhatatlan) konzervviasz volt, amelyet még az átadás előtt fújtak fel… A szállítás előtt fújták fel. Ami ennél újabb, annak még nincs rendszámtáblája. És én vezethettem ezt a hamvas csodát. Kanyarodtam, nem éppen Cattani-stílusban, csillogó tükrökkel, lökhárító- és lökhárítólécekkel lefújva. Jól van.
