KÖVETKEZŐ OLDAL
Az alig kilencéves kislány vezette fel őket a lakásba – abba a lakásba, ahol néhány órával korábban még minden rendben volt. Amikor az édesanyja, Pamela megérkezett, a gyermeke arca rezzenéstelen maradt. Nem sírt, nem beszélt – csak nézett. Az a pillantás örökre beleégett Pamela emlékezetébe.
Pamela azóta sem tudta feldolgozni, hogy kislánya ilyen borzalmat élt át. „Ha tudom, hogy Krisztián ilyen állapotban van, soha nem engedtem volna oda Natit” – mondta megtörten. Azt is hozzátette: „Ha tudtam volna, hogy alk/h/lt iszik, vagy dr/g/z/k, az mindent megváltoztatott volna. A bíróságon is elmondtam, hogy nem felelős apa.” A gyász, a harag és a bűntudat azóta is kíséri. Mert van veszteség, amit az idő sem gyógyít, és vannak sebek, amelyeket egy gyermek szívébe vés a sors – kitörölhetetlenül.
VIA YT/Story