A házaspár hosszú évek óta élt csendesen a Lecke utcai lakásban, ám betegségük, fájdalmaik és a magukra maradtság érzése miatt egyre sötétebb gondolatok árnyékolták be mindennapjaikat. A környéken többen emlékeztek: a pár többször is célzott rá, hogy szeretnék „együtt befejezni” az életük nehéz szakaszát – de senki sem hitte el igazán, hogy komolyan gondolják.
A kétség azonban már későn vált valósággá.
A búcsúlevél mindkettejük aláírásával a lakásban hevert – nem volt kétség, mire készültek. Erika, a törékeny idős asszony először maga próbált „távozni”, de ereje nem volt hozzá. István ekkor segített neki baljós elszántsággal, mert attól félt: ha ő sikerrel jár, kedvese pedig nem, akkor magára maradna a beteg nő.
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
