Megrázó reggelre ébredt tegnap Magyarország: 82 éves korában elhunyt Balázs Péter, a nemzet egyik legkedveltebb színművésze, szinkronhangja és színházigazgatója. A hír úgy söpört végig az országon, mint egy villámcsapás: senki nem akarta elhinni, hogy a mindig mosolygós, örökmozgó művész már nincs köztünk.
A kérdés ott vibrált minden rajongó fejében: mi az, ami még a legendákat is legyőzi?
ERRŐL SENKI SEM BESZÉLT! MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Arra a következtetésre jutottunk, hogy a facelift előtti, egymotoros Polestar 2 inkább „vezethető” volt, mint „élvezetes vezetni”. Gondosan kidolgozott kormányművel, kezelhetőséggel és karosszéria-vezérléssel rendelkezett, ami jól kidolgozott, sokoldalú és kellemes érzetet adott neki – de ettől nem igazán volt agilis vagy magával ragadó.
De most a Polestar magasabbra tette a dinamika latát. Az átdolgozott autó megtartotta elődje dinamikus érettségének és lekerekítettségének érzetét, de – a hátulra szerelt hajtómotornak, valamint a szabadabban működő, most már annyira korlátozható menetstabilizáló rendszernek köszönhetően, hogy szinte teljesen kikapcsoltnak érződik – jelentősen kiegyensúlyozottabb és szórakoztatóbb lett. Valószínűleg helyesebb lenne itt dinamikus fejlesztésekről beszélni, mint valami nagy átalakításról. A Polestar 2 végül is továbbra is kéttonnás autó, magasabb súlyponttal, mint néhány hasonló méretű ferdehátú és szedán. Ez egy kéttonnás autó, amely egy kicsit gurul, mielőtt valóban megtartja az egyenes vonalat egy kanyarban, és nem rendelkezik egy igazi sportautó tiszta mechanikus tapadásával, sem az elülső rész harapósságával a kanyarban.
De ez egy kéttonnás autó is, amely kétségtelenül jobban kommunikál, mint a főbb riválisai, és természetesebbnek érződik a kezelhetősége is. Miután beállt egy hosszabb kanyarba, megkapja azt a beinduláskor nyújtott kényelmet, amelyet elődjétől megfosztottak.