Ekkor már nem volt kérdés. Völgyi Zsuzsi a mikrofonhoz lépett, és olyan hangon szólalt meg, amit ritkán hallani tőle. A dühtől eltorzult hangja a TTokon villámgyorsan terjedő videón is tisztán hallható:
– „Nagyon komolyan mondom, ha még egyszer valaki megdob minket, mindhárman lemegyünk a színpadról!”
A feszültség tapintható volt. Egy pillanatra mindenki azt hitte, vége a koncertnek. Zsuzsi később elárulta: annyira felzaklatta az eset, hogy szinte nem is a saját hangján beszélt. Nem akart balhét, nem akart uszítani – csak megálljt parancsolni annak, ami elfogadhatatlan.
A biztonságiakat is riasztották, a dobáló figyelmeztetést kapott – és a levegőben ott lebegett a kérdés: vajon folytatódik a koncert, vagy botránnyal ér véget az este?
És ekkor borult minden, jött a fordulat:
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Mindkettő állandó összkerékhajtású, a Defender pedig valójában 226 kg-mal nehezebb, és az aerodinamika sem segít ezen, tehát ez teljes mértékben a motornak és a sebességváltónak tudható be.
Belül is egy mészárlás ez a fej-fej melletti küzdelem. Sokkal szebb dizájn, sokkal szebb anyagok minden területen, és sokkal modernebb vezetéstámogató és infotainment technológia található a Defenderben.
Tulajdonképpen az egyetlen ok, amiért inkább a Land Cruisert venném – és ez minden bizonnyal hatalmas tényező lesz azok számára, akik terepjárót vásárolnak, különösen a világ kevésbé barátságos részein –, a megbízhatóság. A Toyotának van a legjobb hírneve ebben a tekintetben, míg a JLR-nek, nos, nincs.
Alig egy évtized telt el a második világháborús propelleres Avro Lancaster bombázó és a sugárhajtású, nukleáris fegyverzettel ellátott, delta szárnyú Avro Vulcan első repülése között. Ez majdnem ugyanannyi idő telt el, mint a „J150” Land Cruiser és az „L663” Defender indítása között, és nem nagy különbség ezt a párhuzamot megvonni. Az infotainment valószínűleg nem lesz prioritás a Land Cruiser vásárlói számára, de ettől függetlenül fontos. A 8 hüvelykes érintőképernyő elavultnak tűnik, de nincsenek feltűnő hiányosságok. A navigáció rendben van (de hiányoznak az élő forgalmi adatok), hasonlóan a Bluetooth-hoz az iPhone-ról érkező audiolejátszáshoz. Van CarPlay, ha bedugom, és a 14 hangszóró nagyszerűen szól. Csak akkor akadozott, amikor arra kértem, hogy rengeteg zeneszámot hagyjon ki. A kézikönyv szerint az utántöltést csak Toyota szerelő végezheti, kivéve vészhelyzet esetén. Mivel úgy ítéltem meg, hogy a naivitásom eredménye erre a célravezető, vettem egy kis AdBlue-t egy Shellnél, felnyitottam a motorháztetőt (nincs töltőpisztoly a benzinkútnál, mint egy újabb autóban), rázártam a flakont és vártam. Kész – szép. De mi is ez? Fel kellett töltenem, nem csak beletöltenem egy kicsit? Visszamentem a kocsiba, hogy vegyek egy nagy tankot. Természetesen sikerült összehoznom egy kis vacakot, de akik rájönnek, hogyan kell izzót cserélni, azoknak semmi bajuk nem lesz. És még ha kicsit ki is öntöttem, volt egy gumiból készült kifolyótálca, és szerencsére az AdBlue már nem úgy szaglik, mint a vasútállomáson az uraknak.