Csak a későbbi vizsgálat derítette ki, miért került az idősebb csoport a sínekre. A nyugdíjasok egy rövidebb útvonalat kerestek, és – rossz döntést hozva – a sínek mentén próbáltak átvágni, hogy gyorsabban érjék el a másik oldalt. A helyzet azonban pillanatok alatt tragikussá vált, amikor a hirtelen felbukkanó szerelvény már túl közel volt ahhoz, hogy biztonságosan kimeneküljenek. A végzetes rövidítés így egy szívdobogtató, megrázó balesethez vezetett, amely komolyan megrázta Mezőszabolcs lakosságát.
VIA MSN
–
Az, hogy a Renault egykor nagy példányszámban eladott családi autójának ötödik generációja szinte semmilyen hasonlóságot nem mutat elődjével, valójában nem meglepő, hiszen a Mégane egy olyan modell, amelynek története a megújulásban rejlik.
A meglehetősen hagyományos (és, merem állítani, meglehetősen unalmas) Mk1-ről a legendásan nagy aljú Mk2-re való váltás éjjel-nappal volt, aztán valahogy sikerült etalonnak számító ferdehátúvá válnia, mielőtt a kissé emlékezetes Mk4-gyel ismét a feledés homályába merült volna.
Kicsi az esélye annak, hogy ez a legújabb Mégane (vagy a teljes nevét használva Mégane E-Tech Electric) egyhamar feledésbe merüljön, mert egy nagyon jellegzetes külsejű gép. Ráadásul nagyon mutatós is: a Renault „érzéki technikának” nevezi a formavilágát, de számomra elölről lendületesen futurisztikus, hátulról precíz és letisztult, és okosan a ferdehátú és a SUV közötti határt taposja, olyan arányokkal, amelyek első pillantásra a Range Rover Evoque-ra emlékeztetnek.
Ez a felső kategóriás asszociáció örömet okozhat a Renault tervezőinek, de némi túlzásba viszi az ígéreteket, illetve a várakozások alulteljesítését, mert ha valaki egy kompakt SUV-tól tágas teret vár, csalódni fog. Belül ez határozottan egy ferdehátú, ráadásul viszonylag szűkös is, különösen a hátsó részben, ha a vezető magas. Ehhez jön még a magas ablakpárkány és az alacsony tetővonal, amelyek együttesen olyan jól néznek ki, és ez egy nagyon zárt és nyomasztó érzetet kelt, valamint erősen korlátozott kilátást biztosít hátrafelé.