Egy gyorsan terjedő Rddit-beszélgetés dobta be a b0mbát: az egyik „hölgyversenyző” valójában férfi lehet. Bizonyíték? Konkrétum nincs – de a kommentelők nem hagyták annyiban. Elkezdték sorolni azokat a „tipikus jeleket”, amelyeket szerintük nem lehet sminkkel eltüntetni.
Ádámcsutka. Kissé csapott homlok. Markáns járomcsont. Szélesebb vállöv. Mélyebb hang, amit csak ritkán hallunk a vágások miatt. Apróságok? Vagy árulkodó részletek?
A találgatások egyetlen kapaszkodója annyi, hogy az illető sötét hajú. Sem név, sem konkrét jelenet – mégis, az internet máris nyomozóvá változott.
„Olyan ez, mint amikor érzed, hogy valami nem stimmel, csak nem tudod megmondani, mi” – írta egy hozzászóló. És innen már nem volt megállás.
AZ ORVOSI VIZSGÁLAT:
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
A kormányzást tekintve a Suzuki egy elektromos rásegítésű recirkulációs golyós rendszert választott, ami igen lassú áttételű volt: közel 4 teljes fordulat kellett egyik végállástól a másikig. Ez a megoldás terepen hasznos, mert nagyobb kontrollt ad, de közúton pont emiatt nehézkesebb a kormányzás – gyakran sokat kellett „tekerni” a kormányt egy-egy irányváltáshoz.
Az autópályán ez a lassú áttétel valamennyit segített a stabilitáson, így legalább nagy sebességnél nem lett ideges vagy billegős az autó.
A Jimny igazi ereje viszont továbbra is terepen mutatkozott meg. Könnyű súlya, kis mérete és rendkívül kicsi fordulóköre miatt olyan helyeken is simán elboldogult, ahol a nagyobb, nehezebb terepjárók már megakadtak volna. Csak a valóban extrém, sziklás vagy sáros terep jelentett számára kihívást. A gázlómélység (320 mm) lehetett volna valamivel nagyobb, de a legtöbb hétköznapi terepes feladathoz ez is bőven elég volt.
Aszfalton viszont az irányváltások során hamar kiderült, mennyire lazán kezeli a karosszéria a mozgást. A Jimny hajlamos volt dőlni, billegni, és a lassú kormányáttétel miatt még jobban meg kellett küzdeni azért, hogy pontosan irányba álljon. Nedves úton a tapadás is korlátozott volt, főleg az első tengelynél, így könnyen megcsúszhatott – bár legalább valamennyi visszajelzést kaptunk a kormányon keresztül.
Az elektronikus menetstabilizáló rendszer néha durván avatkozott be – főként erőteljes fékezéssel – hogy megakadályozza az autó kibillenését, de amikor igazán szükség volt rá, hatékonyan működött, és ez sokat számíthatott egy veszélyesebb útszakaszon.
A motor teljesítménye változó volt. Meredek emelkedőkön néha nehézkesen tartotta a tempót, viszont sík terepen bőven elég volt a sebesség tartásához, sőt, néha még meglepően fürgén is mozgott.